„ Ó mennyi város, mennyi nép,
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha! ”
( Babits Mihály )
Szeretném látni egy nyüzsgő utcán Amszterdamban, ahogy a kanális felett nyújtózkodnak a hidak. Akár a dizőzzel, mint azt egyszer kitaláltuk.
Szeretném látni a Rock and Roll Hall Of Fame-et, az ohiói Cleveland-ben. Jöhetne a pulikutya is, mert ha valakinek látnia kell ezt az ikonikus rock-szentélyt, az ő lehet.
Szeretnék azokból a tömzsi vöröslő házakból látni egy rakással, amelyek családokat befogadva, egy régi hagyomány szerint függönyök nélkül, hogy a távollevő tengerészek feleségeit szemmel tarthassák, együtt sorakoznak Norvégia partvidékén.
Szeretnék olyan napkeltét látni Egyiptomban, mint amilyet apám is látott, ott valamelyik szent hegyről.
Szeretnék számtalan várost megnézni, ha csak átutazóban is, és szeretnék róluk egy-egy fotót lőni.
Aztán a többit legfeljebb nem látom soha.
Utolsó kommentek