(Barátok közt hallgatnak a múzsák, azaz egy írás sok nem-írásról)
Úgy néz ki, ma este ismét Ady Endrére iszom magam. Vagy ezúttal inkább Petrire, vagy netán Ladányira. Bár fennköltség nem jön el, csak köröttünk métely-zörej, és eltölti komák közt a céda-nagy gőzös iszony agyam, hogy mit…
a Határok és takarókból kimaradt
Játék
* álmodott sorok
Ha meghalok (mert meghalok), és fénylőn köszöntnek majd a hársak, lennénk ott mi újra játszótársak, vagy semmi már
„Ezer sugár találkozik az űrben s a katlan mélyében ezer varázs s ezer meg ezer búzaszem a csűrben. Csak a sorsok közt nincs találkozás.
(Weöres Sándor: Dalok Na Conxy Pan-ból)
Valahol majd mind találkozunk, valahol, a lámpasorok, a hófelhők, a sarki fény fölött, túl egy zöld űrködön.…
,,Létezésünknek – önmagában – nincs mondanivalója. Egy ember csak annyi, amennyit egy mérlegre téve élősúlyban nyom. Lenni akkor kezdünk, amikor máshoz – másokhoz – mérjük magunkat. Az én-nek nemcsak többes száma, hanem szinonimája is a mi."
Életem első valamire való hitvitája (leszámítva az agyas barátunk Vár-kocsmaasztali kérdezősködős felboncolgatós belekötözködéseit) egy bordányi tetőtéri hálószoba padlóján esett meg, jó néhány liter vébékával és jéger-felessel a hátunk…
Olyan volt, mint valami amcsi-gettós vígjátékjelenetben. Szükségünk volt egy bornyitóra a rakparton, egyszer, az árvízi emlékműnél iszogatva, a haverokkal; jó, lehet azt hüvelykujjal benyomni, vagy kulcscsomóval, vagy…
Utolsó kommentek