Álmaimnak zárva tátong bosszús, bús, borongós télikertje,
Nem zörgetek ajtaján, hiába nézek a konok ablakon,
Csak csönd s sötét van ott, elhagyott, halk dohot szitál benn a pernye,
S itt hagytak a hóban engem is, s már nem is veszem igen zokon.
De néha, mikor szivem nem is számít erre,…
Volt valami azokban a nyarakban, valamim azokban a beszűkítő, irodáinkba zárt, pilledt falakú, egymásra pakolódó egykaptafa-délutánokban, szektásan nyűglődve a felesleges, ránk se figyelt rejtvényeinkkel, miközben odakint csorgott, zakatolt villamosán a habzó városi élet, amelybe pont hogy…
* Kékhaj-folyamok
megvan még mindig az a pár film is, a pendrive-omon, az nCore-ról leszedve, amik köztünk néha szóba kerültek és amikről úgy volt, hogy majd megnézzük együtt, le van még töltve a Trainspotting 1-2. is, amik már mióta tervedben voltak, de még mindig nem került sorra, le van…
Lackfi JánosHagyomán
Fülembe forrón beszökött az ősz...Megy a juhász, kin féreg foga rág.Az emberélet, mint gyümölcs a fán,Vak dióként a sors idébb-odább.
Hiába döngetek, csak gyönge báb.A négy ökörbe ólmot öntsenek!A tél iker-fia nagy barna pók,Kifolyt a tinta: lila dalra kelt.
Ha férfi…
Összekotort hó egy Tisza-parti hídlábnál. Juhász Gyulával nézzük, pislogó hideg fény, valamit sejtünk, csak nem tudjuk megírni. Vagy egy életszépség, vagy már a halálszél.
A téli ég, a rózsa-lila-szürke felhőfüggöny alatt, fölébe a már furcsább árnyú háztetőknek, meg az ünnepi plázafénynek, repdes pár üzenet, százharminc kilométereket rögtön átkelők, meg visszakészülők, a cél egyszer nyugat, egyszer kelet, ki is látná át, némelyik hol oda, hol ide lett, és motor…
* és Bálint se nagyon
„ Mr Casanova, ne játssz velem ”
( Kozso )
* nem hittem, hogy ilyet idézek valaha
Valentin nap az évfordulója annak, hogy felsiettünk egy kabátos-sálas, lengőhajú lánnyal a februári…
Minden reggel, tudom, ott mészel előtte. (Szinte látlak.) Sietsz az órádra, fogoda táskád. Lohol utánad. A pálya meg: áll. A mikoripályánk. Mienk. Mert mondtuk, elmehetnénk. Többször is.Azóta: magunkat meguntuk. Vagy csak elegünk lett. Egymásraborítottuk szaraink…
Rakpartmenti haverok, nyomódnak az üvegek.A nyár nagy közös eltáv, nem szólnak a lövegek.Szünre tűzszün, békére mértne. De hány nyár. Hányszor. Tervet szülünk, és az idő rá, akár a kámfor, el. Kis szupermen ötletet nem óvja meg Jor-El. De elvagyunk, addig…
Most túl korán ébredtem – és arra, hogy gagyi zene szól. Egy jobb dalra gondoltam meg rád is: hogy alszol valahol. Hogy még süppedsz egy párnán, te csepp titok. Porcelán lehetsz és üres is – most csak, kunkori vállal a ködképbe befestve. Én meg emitt,…
Utolsó kommentek