Már vénülő aksival szorongatom mobilom, már elhaló képernyőn jegyzet-ezrem kopogom.
Nem tudom, miért, meddig bírja szusszal, és bármi szférák közt még olvasható, de járnám vadászmezőki ledjeit, mert pixeljein én vésődtem, hahó.
Álltam a buszmegállóban, a túlsó oldalon szép lassan kinyílogatott egy kapu, és a következő forma lépett ki: sárgás-zölden világító cipőőőő, de olyan sárgás-zöld volt, mint a láthatósági mellény a biciklista hátán,…
* dalszöveg
Egy téglafalas pincekocsma.
Még megtalálod, haver?
A magunkfajta lazíthat ott,
ha bicón sokat teker.
Itt vagyunk mind.
Lejöhetnél megint.
Mehetne a vaker.
Ma sem tudjuk, hol vagy.
De most már lehullhatna a…
Utolsó kommentek