Tóth ÁrpádEgy lány a villamosban
Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett
Szemmel már úgy ült, mint dús terhü nő,
Ki révedezve sejti már a rejtett
Jövőt, mely szíve alján csendbe nő,
Maga körül minden zajt elfelejtett,
Lesiklott róla Gond, Tér és Idő
Körötte durva, lármás…
Két falat vagyok az új tányérodon, egy örökké-élő, meg egy csak amúgy. Úgy vegyelek szájra, és úgy végy szádba, hogy maradjon belőlem néhány proton, és mi szaftom, velőm volt, te szép kába, jóllakva, míg jön másik, ezzel aludj.
Utolsó kommentek